Nőiség - Mitől vagyunk Nők?

Ki is vagyok én?

Ez egy jó kérdés, s már lassan 20 éve kutatom. Talán már kezd körvonalazódni bennem, de még nem mindenhol tiszta a kép:-)

Evilági utazásomat 1977-ben kezdtem.
Mivel elég késõi gyermek vagyok, bátyám tizenhat, nõvérem tizenegy évvel idõsebb nálam, már nem nagyon számítottak rám:-))) Én bezzeg nem adtam fel:-)).
Már fogantatásom körül is voltak érdekes dolgok ( borzasztóan meg akartam születni, így nem is
engedtem, hogy észrevegyenek, míg késõ nem lett)), hát nevemet is kalapból húzták:-))
Jól kezdõdött itteni életem ugye?

Mindenki dobott egy számára tetszetõs fiú, és lánynevet apukám kalapjába, aztán húztak egy ilyet is és egy olyat is. Így lettem nagybátyám barátnõje után Erika:-) Még pólyás voltam, amikor vidékre költöztünk. Tudom, hogy ezért egész itteni életemben hálás leszek szüleimnek, bármi okból is történt ez. Csodálatos gyermekkorom lehetett, annak ellenére, hogy nem éltünk túl fényesen. Mégis, ha valaki megkérdezi milyen volt, nekem csak gyönyörûséges emlékképek jutnak eszembe:-) A kertünk végében már a szántóföldek, s a kiserdõ volt, pár kilométerre pedig a román határ, s ha nem vigyáztál, akkor a határõrök hozhattak haza:-))

Az igazán nagy fordulatot édesapám halála jelentette. Meggyilkolták. Három nappal születésnapom elõtt távozott közülünk, s nekem még évekig volt lelkifurdalásom. Úgy éreztem, nem kis közöm volt halálához, mivel elõtte csúnyán összevesztünk. Már akkor is meg volt a véleményem mindenrõl ( sõt azóta, amióta csak vissza tudok emlékezni, határozott elképzeléseim voltak) , s meg is mondtam Neki, elég fennhangon.. Ma már tudom, hogy Õ döntött így. Megbocsátottam magamnak is, Neki is.

Mindig is imádtam olvasni, így igazán a könyvek jelentették fejlõdésem kezdetét. Szépirodalom, ezoterikus irodalom, versek, mesék, sci-fi, és minden, ami csak létezett. Még maga az agykontroll tanfolyam nem jelent meg Magyarországon, de már könyvbõl megtanultam a technikát:-)

„Spirituális” utam itt indult el. Innentõl kezdve semmi sem állíthatott meg. Faltam a különbözõ halál utáni életrõl szóló könyveket, elvégeztem az agykontroll tanfolyamot,már akkor olyan személyeket vonzottam be magam köré, akikkel tudtam ezen dolgokról kommunikálni. Ekkor azt hiszem” felnõttem”. Édesanyám, s késõbbi nevelõ apám már nem is próbált meg a szereteten kívül hatni rám, mert tudták, úgyis hiába. Középiskolába kerülve elért az elsõ nagy szerelem, amely hét és fél évig tartott. Igazi barátom volt,olyan cinkostárs:-))) Segített minden álmomban, nem nevetett ki semmiért, mindig mellettem állt.

Ebben az idõben kezdtem el Richard Bach írásaival ismerkedni. A sirály, Illúziók, és így a többi. Jonathan Livingston történetét igazán mélyen magamévá tettem. Talán Benne ismertem fel legelőször önmagamat. Ezt a világ legfantasztikusabb nevelõnõjének, Zsuzsanyónak köszönhettem, ki az azóta elhunyt Varga Józsival karon fogva terelgette életemet a MÁV- koleszban. Itt voltam igazán otthon, hiszen helyileg már a gyerekkori ház, és környezete tovatûnt. Ritkán jártam haza, inkább dolgoztam, táncoltam, sportoltam. Nem is keveset:-)))

Ahogyan lenni szokott, diákszerelem véget ér, ez is megtörtént, s én tovább álltam..Ma is tartjuk a kapcsolatot:-)) Aztán nem mondom,hogy csak egy legény:....)))

Majd úgy döntöttem, segíteni szeretnék az embereknek. Masszõr lettem. Itt ismertem meg késõbbi kedvesemet, akivel szintén hosszú ideig vitt együtt az utunk.
Ez egy szenvedélyes, fogd meg- ereszd meg kapcsolat volt, ami az érzelmek teljes skáláját feltárta életemben. Az eljegyzéstõl a vetélésig, az öngyilkossági kísérletig mindent megéltem, s mégis azt mondom, gyönyörû volt. Hozzásegített ahhoz, hogy jobban megismerjem magam, hogy feltárjam érzelmeimet a legapróbb részletekig, hogy tudjam, mi az, amit igazán szeretnék. Közel hét év után mondtunk búcsút egymásnak. Szintén tartjuk a kapcsolatot, amiért nagyon hálás vagyok Neki.

Miközben a magánéletem hol fenn, hol lenn, egyre inkább az emberek segítése felé fordultam. Nagyon jól végeztem a dolgom, amit teljes szívembõl tettem, s közben tanultam biorezonanciától kezdve, a bioenergetikai gyógyításon át a kineziológiával bezárólag ,szinte mindent, ami a természetgyógyászatba beletartozik. Szépen lassan meggyógyítottam magamat:-))
Felépítettem fantasztikus világomat, s közben rájöttem, hogy már nem csak fizikailag akarok segíteni. 2007-ben , az utolsó nagy trauma után, mely kórházzal végződött, újra feltettem a kérdést: Ki is vagyok én? És egyre intenzívebben kerestem a választ. S amikor már elindultam valódi utamon, beköszöntött az igazi, a nagy szerelem. Hozott magával két Gyönyörű Angyalt, Kírát és Vétát, kikkel tudom, erős szövetséget kötöttünk ott fenn valaha. Azóta is tart, s csodajó tükröket tartunk egymásnak.

Lassan hat éve dolgozom lelki segítőként a One Brain módszereivel. Hogy miért írom így? Mert meggyőződésem, hogy nem én hozom a változást az emberek életébe, csak segítek nekik felismerni , hogy hogyan tudják elindítani, és megvalósítani azt. Minden, amit csak tanultam az elmúlt húsz évem során benne van egy-egy beszélgetésben, oldódásban. Szívem minden szeretetével osztom meg azt amit én tudok azzal, aki szintén szeretné megtapasztalni, hogyan teheti szebbé, jobbá saját, és környezete életét. Mert meggyőződésem, hogy a maga életében mindenki csak maga képes rendet teremteni. Mindenki egyedi, egyéni, és csodálatos úgy ahogyan van, csak fel kell fednie, ki kell ásnia ezt a csodát, hogy aztán megoszthassa másokkal, s azok visszatükrözhessék azt. Két éve már kizárólag csak ezzel foglalkozom, s mellette a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán vagyok végzős jógamesteri szakon. Néha, ha van időm a családom, munkám, és a suli mellett, akkor szerkesztgetem honlapomat, megosztom gondolataimat azokkal, kik kíváncsiak rá, és könyvemet írom...talán egyszer el is készül :-)

Itt tartok most. S hogy miért írtam le ezeket? Mert mindegyik esemény hozzájárult ahhoz, hogy most itt legyek, ezekkel az emberekkel körülvéve, s még nem is említettem barátaimat, akikre mindig számíthatok, akik mindig szeretnek elvárások nélkül. Csodálatos családomat, akik miután rájöttek, hogy nem lehet engem csak úgy irányítani, vagy nevelni, elfogadtak, s szeretnek olyannak, amilyen vagyok. Köszönettel tartozom minden egyes embernek, aki utamon mellettem volt, vagy van, és nem utolsó sorban lesz, mert Õk kellenek ahhoz, hogy Önmagam lehessek.
Hogy az univerzum tökéletességében megtaláljam saját tökéletességemet. S hogy volt, van, vagy lesz, az teljesen mindegy, mert ahogyan Kedvesem mondaná: a pillanat örök.....

Mottóm: Szeress annyira, amennyire tudsz, éppen onnan, ahol vagy!

Szeretettel : Ercsike :-)