Nőiség - Mitől vagyunk Nők?

Mit mutatnak a számok a 2010-s évről?
Újév, új energiák, új lehetőségek!

Itt az újév, s mindenki azt latolgatja, vajon mit hoz számára. Jobb vagy rosszabb lesz, mint az előző év volt. Nos, a számok azt mutatják, hogy mindenképpen jobb, lendületesebb, energiával telibb, és lehetőségekben jóval gazdagabb lesz az előző évnél.

A 2010-s év számait, ha összeadjuk, és egyjegyűre egyszerűsítjük egy 3-s számot kapunk belőle. A 3-s szám egy jó egy szerencsés szám, elég, ha csak mesékre gondolunk 3 testvér, 3 kívánság, de még sorolhatnám. A hármas szám, gyors, lendületes energiákat hoz magával
Erősíti a kommunikációt, a kapcsolatteremtő képességünket, a kapcsolatainkat, vidámságot,
felszabadultságot, hoz magával. Népszerűséget, és sikert hoz az élet sok területén.
Viszont rendkívül gyors rezgése miatt, okozhat idegrendszeri problémákat, és ingerlékenységet, főleg az érzékenyebb embereknél.
Emellett azért mivel ez egy összetett számból jön ki meg kell néznünk a másik két szám hatását. A 2-s szám már a múlt évben is jelen volt az életünkben, ezáltal elfogadóbbá, befogadóbbá váltunk, mind a család, mind tágabb környezetünk számára, ennek hatása részben most is érvényesül. S a múlt évben elkezdődött spirituális érdeklődés növekedése, misztikus dolgok egyre nagyobb mértékben való elfogadása tovább folytatódik ebben az évben is. Igaz ezt az elmúlt évben a 9-s szám is erősítette. S hogy ez mégis egyensúlyban marad annak az az oka, hogy az emberek egy részére még a 2009-s év energiái, míg másokra fokozatosan már a 2010-s év adta energiák hatnak. (Erre még kitérek bővebben, és megmagyarázom, hogy értem ezt.) Most viszont még megemlíteném az 1-s szám hatását, ami tízszeres erővel érvényesül ebben az évben. Mivel a számmisztikában a 0 tízszeresére erősíti az előtte levő szám hatását, és itt a (2010-nél az egyes szám energiáit többszörözi meg)
Az egyes számhoz a legnagyobb energia tartozik, ezért ezt egy kezdő indító energiának is nevezik. Így bármit elkezdhetünk, újrakezdhetünk, megújíthatunk s mivel ez ebben az évben tízszeresen van jelen, így az energiája is tízszeresen fog érvényesülni. A bőség jellemzi majd ezt az évet, ha a lehetőségeket kihasználva élünk is vele.

Viszont ez a 2010-s év az adott, az aktuális évünk. Miért is mondom ezt? Azért mert, ezt még nagyban befolyásolja, a mi saját személyes évünk. Ami mindenkinek a születési adataitól, a hónap és napszámtól függ.(a születési év itt nem számít bele) S ha már a személyes évnél tartunk, akkor jó, ha arról is beszélünk, hogy kinek mikor kezdődik? S meddig tart?

Így visszautalnék arra a mondatomra, hogy miért is vannak jelen az életünkben akár még a 2009-s év, akár a2010-s év energiái. Mivel mindenkinek a személyes éve és az aktuális éve (2010) is a születésnapjával kezdődik és a következő születésnapjáig tart.
Tehát, hogy példával is bemutassam: aki 01 hó 10-én született, mint a fiam, Ő már néhány nap múlva belép a 2010-s évbe és kezdődik a következő személyes éve. Aki viszont az év végén született 11 hó 07.-én, mint a lányom Ő majd csak 2010 11. 07.-én fog belépni a 2010-s évbe, addig viszont még a 2009-s év energiái érvényesülnek. Tehát egy éven belül, hacsak nem január elsején született két év energiái is érvényesülnek. S ez kihatással van nemcsak az adott személyre, hanem a szélesebb környezetére és az egész világra is.
S itt szeretnék pár szót írni a személyes évekről is, mivel mindig az aktuális személyes évünk mutatja meg leginkább, hogy mire legalkalmasabb az az év, és mit tudunk abban az évben legsikeresebben csinálni, mire van jó esélyünk-lehetőségünk. S az adott személyes évünket, befolyásolja, szinezi az aktuális év most a 2010-s év, amiről a fentiekben írtam. Ez Mindenkire hatással van, és segíti, őt vagy éppen gátolja attól függően, hogyan állunk vagy viszonyulunk hozzá.
Remélem, sikerült egy kicsit rávilágítani, arra, hogy milyen fontos, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen lehetőségeink vannak ebben az évben. S a személyes év kiszámítása nagyon egyszerű dolog, mert elég, ha összeadjuk a születési hó, nap számait, és hozzáadjuk az aktuális évszámot egyjegyűre egyszerűsítve. Egy példán bemutatva személyes év kiszámítása

01+ 10 = 2 ( hó+nap)

2010 = 21= 3 (aktuális év)

2 + 3 = 5 (a két egyjegyűre egyszerűsített szám összeadása = személyes év)

Tehát aki 01 10. kén született az 2010 január 10-től az ötös számú személyes évébe lép.
Ezt mindenki ki tudja számolni, de aki mégsem boldogul annak szívesen segítek.

A személyes éveink 9 évenként ciklusosan ismétlődnek. Egy periódus 1-től -9 évig tart, és felnőtt életünk során csak néhányszor ismétlődik. Kilenc személyes évünk van, 1-től – 9-ig, ahogy az egyjegyű számok növekvő sorrendben követik egymást. Egy-egy személyes évhez az adott számhoz kapcsolód energiák tartoznak, amik megmutatják azt, hogy az adott időszakban milyen eseményre számíthatunk, és mi az, amivel érdemes foglalkoznunk. Így életünk során egy-egy személyes év néhány alkalommal ismétlődik meg, ezért fontos, hogy tudjuk, mikor melyik évben járunk, és mire legalkalmasabb az adott év, mik a lehetőségeink.

Ebben tud segíteni, többek közt a számmisztika vagy más néven numerológia. S ebben segíthetek Én is Neked, ha szükséged van rá és kéred. (lewandowskine@freemail.hu)

S ha már itt az évszámoknál tartunk, szeretnék még pár szót írni a sokat emlegetett, de egyre közelebb kerülő bizonytalansággal, és félelemmel körülvett 2012-s évről.
Ezt ugye megelőzi a 2011-s év, ami ha összeadjuk egy négyes számot kapunk belőle, amihez a Földbolygó tartozik, és Én hiszem, sőt tudom, hogy ez valóban a FÖLD éve lesz. Hiszen nem lehet másképpen. A 2-s és a 11-s szám közvetítésével folytatódni fog a szellemi felemelkedés és egy magasabb rezgésszint kialakulásával eljutunk az ominózus 2012-s évhez. Ami egy 5-s számú személyes év, egy szerencsés év lesz, mivel a Jupiter a szerencsehozó bolygó tartozik hozzá és hitet, bölcsességet, optimizmust sugárzó energiájával, egy magasabb rezgésszámmal működő megújult Földbolygó jön létre a 2012-s évben. S ebben látom Én a változást, és egy merőben más „ÚJ” bolygó kialakulását.

Hiszen a most születő gyermekek már azért jönnek ide közénk, hogy magasabb rezgésszintjükkel, segítsék ennek az új tisztább, és magasabb szellemi és érzelmi síkon működő bolygónak a kialakulását, és az anyagias világ megváltozását pozitív irányba.

S ha már a születéseknél tartunk, ez az év végre behozza a születendő fiúgyermekek számára a tízes szám által a szükséges férfi energiát, ami kell, és fontos a fiúgyermekek számára és a 2000.-k év óta eltelt években ez csak 2001-ben volt jelen. Amit ezekben az években a nevek megválasztásával lehetett részben pótolni. Ilyen szempontból is jó ez a 2010-s év. Ezért úgy gondolom, hogy jó évnek nézünk elébe.

S kívánok Minden olvasómnak, szerencsés, sikerekben, lehetőségekben (vegyük észre őket,
a számok segítségével) gazdag, nagyon boldog ÚJ évet!

Szeretettel: Leila ( elérhetőségeim: lewandowskine@freemail.hu m:06/20/971-7656)

Kedves Barátaim:-))

Kívánok mindannyiunknak Békés, Boldog Ünnepeket!
Kérlek fogadjátok tőlem ezt az apróságot!
Még kissé kezdetlegesen értek ezekhez a dolgokhoz, Kedvesem pedig nem mindig ér rá segíteni ennek ellenére mindent megtett a sikerért,
de nem lett nagyon tökéletes:-)))
Ám annál nagyobb szívvel, és szeretettel gondoltam Rátok, miközben készítettem!

Közeledvén az ünnep, óhatatlanul sokkal több szó esik a szeretetről.
Beszélünk róla, körülírjuk, próbáljuk 'tetten érni', kérjük, várjuk, keressük, adjuk vagy épp csak szeretnénk adni.... de valamilyen módon mindannyiunknak hangsúlyozottabban jelen van mindennapjaiban, történéseiben.
Miért épp párkapcsolataink lennének ez alól kivételek?

Akik olvastátok előző írásaimat is, már megszokhattátok, hogy amikről írok szinte kivétel nélkül saját élmény illetve megtapasztalás útján íródik, most sem lesz ez másképp.

A legelső gondolat ami mindjárt a legelején idekívánkozik az, hogy tekintve az Univerzum törvényét és fizikális emberi létünk esendőségét azt hiszem azért beszélünk ilyenkor sokkal többet a szeretetről, mert nincs jelen az életünkben. Hiányzik! Nagyon hiányzik! És az ember hajlamos arra, hogy mindig a hiányérzetét fogalmazza meg és mondja ki! Sokkal inkább, mint azt amivel elégedett! Csak nézz körül a saját életedben, én is megtettem az enyémben, így döbbentem rá ezekre a gondolatokra: hányszor beszélsz naponta arról, aminek örülsz, vagy hányszor mondod ki naponta, hogy milyen jó, hogy ez vagy az jelen van az életedben, vagy hányszor meséled el barátaidnak, barátnőidnek olyan történeteidet amikben jól érezted magad.... ezzel szemben ahol igazságtalanság ért, ahol úgy érezted bántanak, nem szerettek eléggé, arról mindig beszélünk, azt mindenkinek hatalmas indulatokkal meséljük. Sajnos én sem vagyok ez alól kivétel sokszor, bár mióta felismertem magamban a hibát, mint tudjuk már nem hiba többé, csak tanulandó lecke, és én naon' igyekszem:)

Azért éreztem fontosnak elmondani ezt a pár bevezető gondolatot, hogy könnyebben át tudjam adni Nektek azt az érzést, ami mindezzel kapcsolatban Pasi fronton bennem dolgozik....

Még mindig kapcsolódva előző írásaimhoz, mint folytatásos 'szappanopera' lásd a vidéki, roma hentes fiú története a pesti lánnyal x. rész :))

A fiú úgy érzi megtalálta akit keresett. Álmai hercegnőjét látja a lányban. Gyönyörű szavakkal adja tudtára. Minden percét kitölti a lány létezésének gondolata, minden pillanatban átöleli szeretetével. Amikor találkoznak szavakkal leírhatatlan, megfogalmazhatatlan boldog egyesülésben fonódnak össze, mint akik az idők kezdetétől együvé tartoznak és az idők végezetéig nem is lesz ez másként...
Találkozni nagyon ritkán tudnak, amikor távol vannak egymástól a fiú ha csak teheti ír neki, hívja, a lány pedig minden szavából egy cseppnyi szeretet morzsácskát vesz magához a zord hideg téli napokon, ő is ír, válaszol, hívja más lehetőség híján.

Igenám, csak ott volt ugye a mondatban az "amikor csak teheti" kifejezés.... na igen. Itt kezdődnek a lányzó gondjai...

A fiú egyre több munkát vállal, kell a pénz, várja otthon a család, édesanyja, sok testvére, kell a kisfiára is. Már kevesebb idő jut üzenetekre, hívásra, találkozásra.
Többnyire fáradt, ha ír is nem úgy mint a kezdetekkor.

És itt követjük el mi lányok sokszor azt az óriási hibát, hogy rögvest levonjuk a következtetést (én is megtettem tévesen, de át kellett értékelnem saját döntésem!), hogy már nem érdeklem annyira, már nem is vagyok fontos neki, már nem is figyel oda rám, már nem is törődik velem..... stb. (Még rosszabb esetben ilyenkor rögvest elkezdünk mást keresni, aki számunkra megfelelő módon tüntet ki figyelmével!)

Én is így gondoltam, így éreztem jó ideig, amikor megritkultak írásai, jelentkezései. Borzasztóan hiányoztak megvallom őszintén. Aztán elgondolkodtam rajta, mi is az ami hiányzik? Mi tűnt el az életemből? Vagy másik oldalról megközelítve mi az ami ott van, nem tűnt el, csak picit átalakult és így már nem vagyok vevő rá? Miért van bennem ez az érzés?
Mert az tudjuk ugye, hogy bármi megszólít bennünket belűlről, arra a válasz csak magunkban keresendő, nem a másik a 'hibás'. Szóval megpróbáltam magamba nézni mély sértettségem és bánatom közepedte, hogy vajon miért 'nem vagyok fontos' már ennek a fiúnak, aki nem sokkal ezelőtt még a csillagokat hozta volna le értem/nekem.

És rá kellett jöjjek, tévúton járok. Semmivel sem vagyok kevésbé fontos neki mint akkor. A hiba egyetlen forrása, hogy nem tudom Őt azzal a mindenségből hozott szeretettel szeretni, ami mindenen túl él, ami nem ismeri az időt, a teret és legfőképp az elvárásokat. Ragaszkodom a földi, anyagi világ adta lehetőségekhez, (mint sms, telefon, stb) ahelyett, hogy a szeretete megélésének legegyszerűbb módját választanám mely lehetőség mindig és örökkön adott: hogy behúnyom a szemem és megélem az érzést! :) Azt az érzést amit ad ha vele vagyok, amit adhatok neki ha velem van!!

Ezekután gondolkodtam el azon, mit is jelent igazából számomra a szeretet egy másik ember iránt? Miképp írnám le azt az érzést, melyről azt mondom 'szeretem Őt'? Miért is állítok feltételeket a szeretete árjának sodrába, miért hiszem, hogyha nem ír, nem hív már nem is szerethet annyira?
Megmondom őszintén, odáig fajult önsajnálatom, hogy már azt fontolgattam, elég, kész, most a vége.... De ahogy a fenti kérdéseket elkezdtem önmagamnak megválaszolni, ahogy mélyebbre ástam az érzéseim hatalmas óceánjában rájöttem mennyit veszítenék ezzel az egoból indulatból meghozott döntésemmel. Rájöttem szeretni nem csak úgy lehet, ha ott ülök mellette és fogom a kezét minden percben. Rájöttem engem sem feltétlen az szeret őszinte hittel bennem aki minden nap mellettem van és mondja, hogy szeret. Rájöttem örömet nem csak az okozhat, ha fizikálisan tesz valamit értem/nekem, hanem az is, hogy pusztán csak VAN !
Elkezdtem megérezni azt a szeretetet, ami már nem a mi megszokott megfogalmazásaink szerint létezik, hanem valahol és valahogyan egészen máshol és máshogyan.
Rájöttem arra is, hogy pontosan a saját elvárásaim zárnának el attól, hogy megéljem mindazt az ajándékot, amit egy kapcsolat adni tud két embernek!!

És még valamire rájöttem, ami azt hiszem nagyon fontos: Legyetek türelmesek!!! Soha semmit ne akarjatok a másiktól kierőszakolni!
Mindig mindent próbáljatok akkor és úgy elfogadni, és ha jól érzitek benne magatokat örülni neki ahogy és amikor érkezik hozzátok! Ne akarjátok mindig máskor, másképp, máshogyan....
Sokszor a boldogtalanságunkat épp azért éljük meg, mert nem annak az érzésnek örülünk, amit kapunk, ami bennünk él, ami a miénk, hanem az értelmetlen elvárásaink alapján felépített érzést várjuk a másiktól, így esélyt sem adva annak, hogy az általa küldött szeretet megtaláljon. Pedig Ő küldi. Csak mivel mi "mást" várunk, ezért elkönyveljük úgy, hogy nem küldi azaz már nem úgy szeret, majd hamarosan kimondjuk: 'nem szeret'. De ez nem feltétlen van így!!! Nem mondom előfordul eset, hogy a 'nem jelentkezések' ezt takarják, de mielőtt döntenétek, nézzetek a dolgok mélyére is kérlek, ne hamarkodjátok el döntésetek!!
Elsőképp vizsgáljátok meg önnön érzéseiteket, aztán pedig beszéljetek a másikkal. Soha ne a magatok által kitalált és megalkotott válaszokat fogadjátok el. Kérdezzétek meg miért nem ír, kérdezzétek meg miért jelentkezik ritkábban. Adjatok neki lehetőséget, hogy válaszoljon a Bennetek felmerülő kérdésekre, ne magatok alkossátok meg a lehetséges verziókat!
És ha a kapcsolatnak, melyről beszélünk valóban minősége és tartalma van, akkor ezekre a kérdésekre válaszok fognak érkezni, és ezesetben nagyon fontos az egymással való kommunikáció, mert ennek hiányában a tévesen levont következtetések egész messze vihetnek a valódi helyzettől.

Szóval ha szeretitek a Pasit legyetek vele türelmesek, de elsősorban saját magatokkal szemben legyetek türelmesek, adjatok időt, hogy az érkező szeretetet le tudjátok fordítani a saját nyelvetekre, ne mondjátok ki azonnal ha számotokra érthetetlen, hogy ez már nem az, vagy nem jó!! Lehet, hogy csak picit más akcentussal mondják, de attól az még szeretet!!!!

Kivételesen az előző írásomhoz kapcsolódnék szorosan... mintegy folytatásképp.

Érdekes élmény ért a minap, és megint csak gondolatok áradatát indította el bennem.
Egy barátnőmnek meséltem az előző cikkemben említett vidékről pestre került hentes fiúról. (Aki ráadásul - mintha nem volna elég hátrány, hogy vidékről került Pestre -, még származását tekintve is nehezítést hordozott, tekintve félroma létét.)

Barátnőm meghallgatott, nagyon örült mindannak a megtapasztalásnak, örömnek, boldogságnak és szeretetnek amit szavaimból kihallot, amit szememben látott, viszont leplezni sem tudta - és később hangot is adott ennek - aggályát, melyet a következőképp fogalmazott meg:

"Biztos, hogy bele kellene másznod ilyesmibe? Nem volna jobb olyasvalaki, akire felnézhetsz?"

Ami igazán gondolatokat indított bennem, az az utolsó szó volt: a "felnézhetsz".

Régebben nekem is voltak még olyan - ma már tudom hamis - sztereotípiáim, amiktől vezérelve így gondolkodtam, sőt elhittem magamnak, hogy így is érzek. Ma már ezt egészen másképp látom.
És visszatérve az említett szóra, mely a problémát okozta lelkemnek....

Miért is akarok / akarunk FELNÉZNI a másikra?
Vagy épp az ellentétét is kérdezhetném, miért van az, hogy LENÉZZÜK a másikat?

Ezek magyarázatába most nem kezdenék bele, oldalakat lehetne róla írni.
Nekem egy egyszerű mondat jutott eszembe akkor és ott, amit barátnőmnek válaszoltam:

Én nem akarok FELNÉZNI a másikra, csak egyszerűen RÁNÉZNI :)
Mertha felnézek rá, egészen más szemszögből látom, (ugyanúgy ha lenézek rá is egy egészen más aspektus jelenik meg).
Számomra az egyetlen igaz, elfogadható és szeretettel teljes nézőpont amikor EGYMÁSRA NÉZÜNK:)
Nem FEL, nem LE, nem EL, hanem RÁ!!
Akkor egymás szemét látjuk. A másik EMBERt látjuk. A LELKET látjuk!

És én már nem szeretnék mást látni! Csak a szeretet tiszta megnyilvánulását, és hiszem, hogy ez olyan mint egy tükör. Csak ha egymással szemben van a két szempár akkor tükröződik egymásban a Fényük, találkozik tekintetük a létező legrövidebb úton ami két ember közt létrejöhet a nonverbális kommunikáció, a szeretet nyelvén, s találkozik valódi ÉNük álarcok nélkül!
Ha már "felnézek" rá, felruházom tulajdonságokkal, mert ugye valamiért felnézek rá, mert valamiben többnek tartom másoknál, vagy akár épp magam önleértékelem hozzá képest.... egyik sem jó...
De még az is előfordulhat, hogy tévesen az anyagi világ megnyilvánulásai által ruházom fel "jó tulajdonságokkal" és nézek fel rá, mint: autó, lakás, pénz.... hát pláne tévút....

Ha pusztán "csak" RÁNÉZEK" máris ott van az egész történetben a kiegyenlítődés, a harmónia, az egyensúly... kérdem én kell ennél több a lélek békéjéhez?

Ettől még a szívemben, és lelkem minden apró zugában felnézhetek rá, de az már egészen más...
Mert ezzel a "felnézéssel" felemelem, mert az őszinte szeretet hatja át, és abban a pillanatban ahogy ezzel az érzéssel Őt megemeltem máris húz magával engem és emel maga mellé az Univerzum örök törvénye szerint, és a kiegyenlítődés máris megint megtörtént és megint együtt lehetünk a megtalált egyetlen igaz értékben: a szeretetben:)

Kedves Barátaim!

Bizonyára sokan eljöttetek az I Mosoly Napra, és ott sokan meghallgattátok egy ismert, és kedvelt Színésszel, Szabó Sipos Barnabással folytatott beszélgetést. Nos, ez Engem arra ösztönzött, hogy most Róla írjam a megkezdett sorozat következő részét.
Fel is tenném a kérdést: mit mutatnak a számok, ki is Szabó Sipos Barnabás?

Születési számok
1962 09 12 =30 = 3 Sorsmissziószám / Szórakoztató /

Vajon miért is? Már a sorsmissziószám is mutatja, hogy népszerű, jól kommunikáló, kreatív, mozgékony emberről van szó. Szórakoztató, humoros, s nagy benne a külvilágnak való megfelelési vágy.
A hármas szám tízszeres energiája felerősíti a népszerűséget, a művészi érzékenységet, és az alkotó energiát

Kedves számmisztikai tanárom mondta mindig, „hogy 30=3 –as számmal a művész világban a
médiában van a helye”. S valóban művészek, színészek, előadóművészek között nagyon sok
ember rendelkezik ezzel a számmal.
Mint már előzőleg leírtam, jellemző rájuk a jó kommunikáció, vagyis hétköznapi nyelven szólva, tudnak és
szeretnek is beszélni, humorosak, barátságosak, népszerűek, és kreatívok, sokoldalúak.

Nade, hogy mutatkozik meg ez Szabó Sipos Barnabásnál?
Mint tudjuk igen népszerű szinkronhang, akár a Vészhelyzet Ross dokijáról van szó akár, Dr.House–ban szereplő Wilson doktorról van szó, persze ezek csak a legismertebbek. Mint színész akár színdarabban akár filmben szüksége van a jó beszédkészségre, emellett a népszerűség és a sokoldalúság is segíti Őt ezen a pályán. Ha már viszont sokoldalúságról beszélek, akkor a Tiszta Hangok Rádiót, és a festészetet is megemlíteném, ahol a kreativitása és a művészi érzékenysége is jól megmutatkozik. Ami híven tükröződik a személyiségében.
S most akkor nézzük, mit rejtenek a nevének betűi, számai, energiái.

= 25=7
Szabó Sipos Barnabás =64=10=1
=39=12=3
A belső énje 25=7 egy olyan embert mutat, meg akinek nagy az emberismerete, megvan benne az okkult tudományok iránti érdeklődés, elfogadja a dolgokat olyannak amilyen, de azért rendelkezik a megfelelő realitás érzékkel, nem rugaszkodik el a földtől. S bármilyen irányban indul el, találkozik az okkultizmussal, amit beépít életében. Szellemi vezetőnek született.

A névszám 64=10=1 azt mutatja, hogy rendelkezik vezető, irányítói képességekkel, és a hatos tízszeres hatása felerősíti a művészi képességeket.Ez nála, akár mint színész, vagy mint festő is megmutatkozik. Fontosak neki az érzelmek és a saját elképzelései. Az egyes szám tízszeres hatása kissé makaccsá teszi. De szerencsére a 30=3 sorsmissziószám ezt a maga rugalmasságával enyhíti.

A külső én 39=12=3 itt szintén a már említett hármas szám energiái érvényesülnek. Akár összetett számként akár egy számjegyűre redukálva nézzük. Emellett még bejön a 9 szám adta, jó szellemi képesség, de a nagyfokú érzékenység, a jó intuíció is. S szintén azt mutatják a számok, hogy mindenképpen a művészvilágban, a médiában a helye. Mivel népszerű, kitűnő szervező, aktív, mozgékony, vágyik a karrierre.

Összességében azt mutatják a számok, hogy Szabó Sipos Barnabás  mindig éppen az, amit éppen csinál, és azt szívvel-lélekkel teszi, legyen bármiről is szó.

                     

                                Biztosan emlékeztek rá, hogy vasárnap Mosoly napot tartottunk:-))

Elvállaltam a háziasszonyi teendőket:-))
Zárójelben mondom, hogy nem tudtam mit vállalok:-)))
Egy gyönyörű, bensőséges kis teaházban szerveztük meg, ahol  a tulajdonos, üzletvezető, és a személyzet is nagyon közvetlen, és segítőkész volt.

Nyolc előadó volt, reggel tíztől, folyamatosan váltották egymást óránként:-))
Képzeléjétek el, valami csodálatos dolog indult be.A meghívottak  rögtön elsőre elfogadták a felkérést, pedig mondtuk, hogy ez egy "ingyenes" törekvés, és arról szól, hogy szebbé, boldogabbá tegyük az emberek egy napját:-))
A teaház korlátlan teafogyasztást biztosított nekünk, amit ezúton is nagyon köszönünk, és elkészítette a "célkitűzés teáinkat",ami a szeretet-, a boldogság-, az összhang-,az elfogadás-, és a mosoly-teát foglalta magába:-))
Hihetetlen finomak voltak, és a vendégek nagyon- nagy örömmel fogyasztották:-))
Az előadók olyan frenetikusak voltak, hogy nem győztem ámuldozni. Minden előadást egészen testközelből hallgathattam végig, hiszen ott ültem mellettük, mert engem ért az a megtiszteltetés, hogy felkonferálhattam Őket, és bemutathattam a közönségnek.

Csodálatos hangulat volt, és képzeljétek annyian voltunk abban a csodaszép kis teázóban( ami nem is annyira pici) , hogy egészen az előadók lábánál is ültünk, sőt volt, hogy egészen mellettük, és Nekik már alig maradt hely:-))
És a kinti teremben, ahol önkéntes segítőink készítettek számmisztikai elemzést, vagy kártyavetést, életmódtanácsadást,és még sorolhatnám, szintén nagy volt a zsibongás. Volt, aki csak este tudott átjönni belehallgatni egy- egy mondatba:-))
Hihetetlenül hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett akár a szervezésben, akár az előadásban, akár vendégként jött el, mert csodálatos, magas színvonalú napot teremtettünk magunknak.

Köszönetem szeretném kifejezni azoknak, akik akárcsak gondolataikkal is segítették e nap létrejöttét, és nem utolsó sorban az Imago Mundi együttesnek, aki egy fantasztikus, magas rezgésű koncerttel zárta a napot.

" Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll"

( Richard Bach)

Ezek az emberek, akiket bevontam életembe, megmutatják, hogy milyen csodálatosan is lehet élni.
És én igyekszem követni őket.Ez a mozgalom csodálatos.Gyönyörűséges dolog adni.Persze ezért kapunk is cserébe, hiszen annyi mosolyt, és meleg tekintetet zsebelhettem be ott elől, hogy rosszullétem is elfelejtettem sokszor, és újult erővel beszéltem tovább.
Éreztem, hogy ennek a kezdeményezésnek helye van itt, nálunk, Magyarországon.

Még egyszer hagy köszönjem meg mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett ezen a napon, és részt fog venni a következőkön.Nem sorolnék neveket három emberen kívül, mert félnék, hogy valakit kifelejtek, és azt lelkemre venném.
A három  ember viszont Kedvesem, akinek fejéből kipattant az ötlet,  Örökös Bea, aki az egyesület " Szülőanyja", és Szilágyi Imre,aki alelnökként ötleteivel segített, mert nélkülük e nap nem jöhetett volna létre.

Mosolygós, szeretettel, és felismerésekkel teli napokat mindannyiunknak!!!

Köszönöm, hogy olvastatok: Ercsi

Itteni írásaimban egyszer már próbáltam megfogalmazni, nagyjából hogyan is tudnám leírni azt az érzést, mikor úgy gondolhatjuk: "na igen! Ő az! Rá vártam! Megtaláltam!"
Most arról szeretnék írni, hogy sok esetben nem feltétlen az jön el akire várunk, ettől még nem biztos, hogy ő nem megfelelő számunkra!
Sőt tovább megyek sokszor már ott van az orrunk előtt, csak épp nem vesszük észre, mert mi várjuk a "másikat". Aki persze nem jön, mert dolgunk vele semmi. Lehet, hogy nem is létezik, csak mi kitaláltuk, megépítettük, belevarázsoltuk egy álomvilágba melyet létrehoztunk saját megmentésünkre, felmentésünkre, felöltöztettük mindenféle tulajdonságokkal melyekről azt gondoltuk, na ezeket szeretném és akkor nekem tök jó lesz.... A frászt!!!!!
Megint csak azok a fránya elvárások: előre kitaláljuk, megtervezzük, hogyan lesz majd jó. Mindezt hogyan is tesszük?
Első lépésben belemerülünk jó mélyen a múltba. Ami ugye már elmMÚLT ahogy a nevében is benne rejlik gyönyörű magyarsággal, szóval effektíve megváltoztathatatlan. Egy dolgot tehetünk vele, az általa nyújtott megtapasztalásokat beépítjük, hasznosítjuk, feldolgozzuk.
De nem! Mit csinál ehelyett az ember lánya?! Jó mélyen elmerül a múlt minden útvesztőjében, megkeresi az összes olyan kis mellékfolyósót, ahol egyszer valamikor már bármilyen formában tüskét szerzett, és ahelyett, hogy mindezeket építő jelleggel felhasználná jelenlegi MOST életében, sajgó sebként cipelve nyalogatja sebeit és védelmező falat épít belőlük maga köré. Ez tehát a múlt a jelenünkben, ami óriási hatással van rá, hogy kit várunk magunk mellé, és észrevesszük-e amikor ott van.
A másik általánosságban - általam is - elkövetett hiba, hogy innen hihetetlen óriás lépéssel azonnal átlépünk a jövőbe. Mit is hagytunk ki megint? Semmi egyebet, csak a MOSTot. Épp azt, amiben jelenleg vagyunk, amiből erőt merítünk, amiben élünk, ami a mindennapunkat adja, ahol a szeretet megtalálhatna ha hagynánk.... Szóval egy óriáslépéssel átvágtattunk a múltunkból a jövőnkbe, és azonnal elkezdünk gondolkodni a jól kitalált racionális agyunkkal:
Megfelel ez a Valaki itt mellettem mindannak amit én szeretnék? Segíteni fog nekem, mellettem tud majd lenni, lesz ideje erre meg arra, számíthatok rá a gyereknevelésben esetleg, elvisz utazgatni, anyagilag tud majd támogatni..... és millió meg millió kérdés törekszik elő emberke lányában.
Természetesen pillanatok alatt legalább a felére nemleges a válasz, merthát mutasson már valaki olyan Pasit, aki az ég világon mindenben megfelel egy NŐ elképzeléseinek. És ezt nem a Pasik hibájaként róvom fel, ez így van rendjén azt gondolom, és 'vica-verza' is ugyanúgy működik, nincs ezzel semi gond.

Egyet kellene meglátni azt érzem, és tudatosítani magunkban!
Ne a múltban elszenvedett sebeink félelmeit vetítsük ki a jelenben megtalált Hercegre. Ne is a jövőbeni elvárásainkkal traktáljuk a még el sem indult kapcsolatot!

Egy dolgot tegyünk: Élvezzük ki a MOST adta örömöt, boldogságot, szeretetet, mindazt amit az adott kapcsolat nyújt nekünk, amit mi adni tudunk abban a kapcsolatban. Mert borzasztó fontos az egyensúly: az adok-kapok egyensúly!! Egy kapcsolat akkor tud erőt, energiát sugárzóan működni, ha mindkét fél képes adni és elfogadni is!! Így nem születik meg az oly sokszor létrejövő 'alárendeltségi' viszony, amiben a feltétel nélküli odaadás és szeretet már lehetetlen.

És még egy gondolatmorzsácska... ne akarjunk mindig a másik fejével gondolkodni! Erre a célra ott van a sajátunk, ha már mindenképp gondolkodva akarjuk ezt az egészet elrendezni, és nem az Isteni Fénnyel kísért egyetlen módon a megérzéseinkre hagyatkozva!
Szóval ne akarjuk már a kezdet kezdetén eldönteni a másik helyett, hogy neki biztos jó-e ez a kapcsolat. Ne kezdjük el gyártani az "ő kifogásait" a saját döntésképtelenségünk felmentésére: "neked nem ilyen nőre van szükséged", "nem lesz ez neked jó" "nem olyan vagyok én amilyenre te vágysz"... és még sorolhatnám.
Édes NŐcikéim ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását hagyjuk édes kiválasztott hímünkre. Majd döntse Ő el, hogy jó-e neki, tényleg ilyet akart-e, erre vágyott-e....
Nekünk egy dologgal kell törődni mikor úgy érezzük belovagolt hercegünk a fehér paripán: ha jól érezzük magunkat a helyzetben örülni neki, elfogadni, ha jól esik adni és ennyi!!!! A többit ne akarjuk előre megtervezni, kitalálni, lejátszani. Nem lehet és nem is érdemes és nem is kell!!!!!!!

És ne utasítsuk el a hercegnő kegyeiért meghirdetett lovagi tornára jelentkező önkéntest csak azért csípőből, mert mondjuk szociálisan nem épp ama kritériumoknak felel meg amiket a múlt tükrében és jövőbeni álmaink segítségével megálmodtunk. Hogy mit értek ezalatt?
Csak azt, hogy lehet, hogy elképzeltünk egy full gazdag, hatalmas kisportolt vállakkal rendelkező, extrákkal bíró pasit magunknak, ami nem is rossz álomnak, csak néha ébredjünk fel, és vegyük észre, hogy egy vidékről dolgozni pestre érkező egyszerű hentes fiú - még ha kölyök is korát tekintve - lehet, hogy érzelmileg sokkal többet képes adni mint a már említett 'extra pasi'. Ne likvidáljuk akkor őt első blikkre, hogy "na nem! Ő nem hozzám való, azért ennyire nem adom le, hát legyen már egy szinvonal mégis...." Milyen szinvonal?????? Mi egyáltalán a szinvonal? Mit takar az a kifejezés illetve gondolat, amikor azt fogalmazzuk meg kimondva-kimondatlanul, hogy "Őt nem, mert azért egy bizonyos szintnél nem szeretnék lejjebb menni". Milyen szintnél? Mi alapján szelektálunk ilyenkor? Egyáltalán hogy engedhetjük magunknak meg, hogy megítéljünk bárkit, valakit szintekre, skatujákba osszuk be, ismerve-ismeretlenül, esélyt sem adva neki, hogy megmutassa mindazt amit a Lelkében magával hozott, és adni tudja, adni szeretné??!!

Engedjük meg neki, hogy megmutassa mit hozott a kis szeretet-csomagjában. Majd utána döntsünk, hogy az beleillik-e a mi szeretetnyelvezetünkbe, értjük-e az ő "szeretet szavait", le tudjuk-e fordítani saját szeretet nyelvünkre, táplál-e bennünket az általa hordozott és közvetített szellemi-lelki táplálék, ismerjük-e ezt a nyelvet és tudunk-, illetve képesek vagyunk-e ezen a nyelven mi is hozzászólni?! Illetve ismerünk e olyan közös "nyelvezetet" amelyet mindketten beszélünk és ezen folytatható a további közös kommunikáció?!

És a döbbenet az egészben ott rejlik, hogy ez a fajta egymás közti kommunikáció nem függ a szocializálódás mértékétől. Nem függ az iskolai végzettségtől. Nem a diplomával adják. Egyetlen tanfolyamon konkrét kiképzést nem kapni rá!!
Azt szeretném ezzel mondani visszatérve a fentebb már említett vidéki hentes fiú esetére, hogy adott esetben gazdagabb érzelmi intelligenciával, lelki békével és tartalmasabb, minőségibb szeretetnyelvvel rendelkezhet egy társadalom által "egyszerű"-nek titulált ember, akit mivel nincs számos iskolája, végzettsége hajlamos az emberek nagyhányada akár az "egyszerű" szó szinonímájával is illetni, nevezetesen, hogy primitív.
Azt szerettem volna ezzel kihangsúlyozni, hogy keresgetéseink kritériumának felállítása során vessük el azt a téves nézetet is, hogy "legyen legalább egy diplomája, az már mégis csak feltételez valamit, annál alább nem adom".... Nos rossz hírem van! Nem jelent semmit!!!!
Az igazi értékeket, az EMBERnek lenni című fejezetet nem feltétlen az ilyen megítélés alá eső iskolákban tanítják!

Mindezzel azt szerettem volna mondani, hogy sokan panaszkodunk egyedüllét miatt, társtalanság miatt. Várunk és csak várunk és napot nap után zárunk azzal az érzéssel, hogy ma sem jött el.
Pedig lehet, hogy eljött, csak nem volt szemünk meglátni, nem volt fülünk meghallani a hangját, de ami a legfontosabb nem volt szívünk megérezni a szeretetét!! És ez a legnagyobb probléma!
Vessük le szívünkről azt a hatalmas páncélt melyet a múlt sebei és a jövő irreális és értelmetlen tervezett képei hoztak létre! És ott lesz a pőre érzés, tisztán, és fényesen, mint egy újszülött aki csak arra vár, hogy megváltsa ezt a világot, benne elhozva számodra az őszinte szeretet által a belső békédet, megnyugvásodat, és ezzel együtt a Herceget akit akkor már meg fogsz látni, mert végre nem az álarcot nézegeted, hanem aki mögötte áll :))

Hálás köszönet Barátnőimnek, 'tanítványaimnak' azért, hogy ez a felismerés bennem megszülethetett, hogy segítettek kérdéseikkel, saját történeteikkel abban, hogy meglássam és megérezzem azt ami valóban rejlik az álarc mögött, ami eddig is ott volt előttem csak nem nyitottam ki rá a szemem, de leginkább a szívem !! Köszönöm :)

Mostanában eléggé elgondolkodtat ez a téma.
Vajon mért mondják azt, hogy a nők hisztisek, és nem a férfiak, vagy hogy a nők hisztivel bármit el tudnak érni?
Egyáltalán: mért kell  a hiszti, ki mit érhet el vele, s vajon mért alakulhatott ki?

Erről most, ahogyan írok, eszembe jutott egy történet, ami egy már említett nagyon kedves Barátommal kapcsolatos.
Elég ritkán szoktam hisztizni. Tényleg. Általában akkor fordul elő, ha tehetetlennek érzem magam valami miatt.
Ám műhisztit gyakran csinálok, de szigorúan csak a poén kedvéért, s azt az éppen elszenvedő felek, mindig pontosan tudják.
Ez is egy ilyen kis műbalhé volt, amikor Kedvesem ezen barátunkkal beszélt telefonon, s nekem Ő már nagyon- nagyon hiányzott.

"Deni puszil, és ölelését küldi" - hallom Kedvesemtől.
" Majd pusziljon akkor, ha végre engem is fel fog hívni!"- mondom én.
" Bezzeg engem csak akkor hív, ha Téged nem ér el!!"- Kedvesem bőszen tolmácsolt, és természetesen ez arra volt jó, hogy Drága Denim tudja meg, hogy mennyire hiányzik nekem:-))) Még mondott valamit erre, majd Álom megjegyezte, hogy mennyire hisztizek.
Erre Deni csak annyit mondott: " Á ez csak olyan aranyos Lóti féle hiszti":-))) ( Lótuszillatnak nevezett el valamikor, s én imádom ezt a nevet. Így becézett alakja Lóti lett:-))

És valóban, ez csak amolyan Lóti - féle hiszti volt, amivel jól esett tudtára hozni, hogy nagyon szeretem:-))
De elég sokszor kapom fel a fejem igazi hisztik hallatán. Sok ember, s itt most tulajdonképpen mindegy, hogy férfi, vagy nő, de ahelyett, hogy világosan elmondaná mi a problémája, hisztizni kezd. Abban látja a megoldást , hogy ha nyavíkol, és toporzékol, akkor  nem konfrontálódik, és a másik ember szó nélkül enged.
Pedig mit is jelent az, hogy konfrontálni?
Meghátrálás vagy kitérés nélkül szembenézni. Az  a képesség, hogy kényelmesen ott vagyunk, és észlelünk.
Megfigyeljük  a problémát, kifejezésre juttatjuk észrevételünket, majd megoldást keresünk. Így nincs szükség hisztire, hisz hamarabb el tudjuk felejteni, hogy gondunk volt, mert tulajdonképpen amíg tart a hiszti, addig lehet, hogy már meg is oldhattuk volna.
Ám a legkevesebb esetben látom azt, hogy a másik ember ne menne bele a játékba, és valószinűleg egy duplahisztis - toporzékolós társas kellős közepén találják magukat, amiből aztán nem látják a kiutat.
Ha véleményt ütköztetünk, és érvekkel támasztjuk alá, azaz felvállaljuk a helyzetet, akkor talán egy igazán célratörő, és hasznos kimenetele lehetne egy- egy vitának, konfrontációnak. Ám ehelyett egy se eleje- se véget nem érő játszmát teremthetünk, aminek az a vége, hogy mindkét fél besértődik, s aztán jobb esetben hetekig nem szól egymáshoz, csak majd akkor, " ha a másik bocsánatot kér".
Ismerek két olyan embert, akik évekig arról vitatkoztak, hogy kinek van igaza. Amikor feltették nekik a kérdést, hogy mi volt az eredeti téma, azt válaszolták : már fogalmam nincs, de akkor is nekem volt igazam!!

Nem mindegy kinek van igaza? Most elmondom nektek, hogy valószinűleg mindkettőnek.
Hiszen tudjuk, hogy egy dolgot nagyon sokféleképpen lehet látni. Ha valaki nem látta a Nyolc tanú című filmet, kérem nézze meg . Mert amellett, hogy fantasztikusan meg van csinálva, és a színészek szuperek, nagyon tanulságos mese az igazságról. Amikor hisztizni kezdenék az igazam miatt, általában eszembe juttatom ezt a filmet. És rájövök, hogy sokkal ésszerűbb lesz, ha inkább felvállalom a problémát, és a másik fél biztosan segítségemre lesz a megoldásban.

Nagyon sokszor látok gyerekeket, és anyukákat, amint a boltban vannak. És sokszor látom, hogy a gyerek veri magát a földhöz, mire anyuka vagy megveszi neki amit kér, vagy szájon törli. Ha megveszi, akkor legközelebb is erre számíthat, hiszen a gyerek tudja, hogy bármit, csak hisztit ne. Ha pedig szájon törli, akkor ugyan hamarabb vége a dolgonak, ám megjegyzéseket tehetnek rá, és a gyerek is megsértődhet. Van bármelyiknek is értelme?
Azt hiszem , sőt tudom, hogy sokkal többet érünk el azzal, ha a gyerekkel tudomásul vetetjük, hogy felesleges dolgot művel, mert ezzel nem fog semmit sem elérni. De egy felnőtt emberrel nem tehetjük ezt meg. Ugye? Akkor mi is legyen?
A játszmát hagyjuk meg neki. Figyeljünk, ajánljunk megoldást, és nyissuk fel a szemét ezzel:-)) Majd ha mi kezdenénk bele, akkor jusson eszünkbe, mennyivel jobb, ha egy higgadt, vitára kész emberrel találjuk szembe magunkat, mint egy  hisztis kisgyerekkel. Hát kíméljünk meg másokat is ettől :-))
 A véleménykülönbség még nem háborúra ad okot, csak segít előmozdítani a haladást, főleg, ha hajlandóak vagyunk elfogadni, hogy más másként látja mint mi, és ebből még gyümölcsöző üzlet születhet:-))))

Persze hol van ebben a nőiség?
Kérdezhetnétek joggal. De miért adott a természet a nőknek gyönyörű pofit, vagy bájos mosolyt, esetleg azt a le nem tagadható belső sugárzást?
Mert a nőknek velük született tulajdonságuk a védelem, a befogadás,a szeretet tüzének őrzése.
És ha a mosoly mögött szeretet van, akkor felesleges a hiszti, felesleges a toporzékolás mert egy egyszerű gesztussal elérhetjük amit szeretnénk: őszinte szeretettel.
A férfiak amúgy sem tudnak mit kezdeni egy toporzékoló, nyávogó, prüszkölő vadmacskával. Csak a vészcsengő szólal meg a fejükben, hogy futás, mert ha a macska kiereszti a körmét, akkor az fájni fog, és vér fog folyni. Aztán ijedtükben vagy tényleg elszaladnak, és folyton csak szaladnak, vagy visszafordulnak, és szembeszállnak. Akkor viszont kő- kövön nem marad.De még egy idő után szeretet sem....

És Kedveseim a férfinek gyermeklelke van.Nekünk is legyen az:-))))
Akkor olyan szépen tudunk majd játszani:-))))

Szeretettel Nektek: Ercsi :-).

Kedves Barátaim!

Most két olyan közismert emberről szeretnék írni, akiket mindannyian ismerünk, és népszerűek voltak, mert egyéniségükkel, és pozitív kisugárzásukkal, jó hatással voltak az emberekre. S azért ezt a két embert választottam, mert mindketten azonos hónapban és napon születtek csak az évszámban volt pár év különbség. S a helyzet szomorú aktualitása, hogy egyiküket, Bujtor Istvánt nemrégiben, Szerencsi Évát 5 évvel ezelőtt veszítettük el.

Szerencsi Éva és Bujtor István összehasonlító elemzése az azonos születési hónap és születési nap függvényében.
                            = 25=7   Belső Én                                                              =19=10=1 Belső Én
  SZERENCSI ÉVA = 56=11=2 Névszám                                BUJTOR ISTVÁN  =45=9       Névszám
                            =  31=4 Külső Én                                                               =26=8=     Külső Én


1952 05 05= 27=9 sormissziószám    1942 05 05= 26=8 sorszmisszószám

Nekem ez a 05. 05. születési hónap és születésnapi szám azt mutatja, hogy Mindketten jó helyre, jó körülmények közé születtek, s a gyerekkoruk is elég mozgalmas, utazásokkal teli lehetett. Felnőtt korban viszont optimizmussal, jó kifejező képességgel rendelkező rugalmas személyiség, szerencsés típus, akiknek erős hite bevonzza a jó dolgokat.
Bármikor tud változtatni az életén. Azt hiszem ezek a mégoly általánosan jellemző dolgok, mindkettőjük személyiségében megtalálhatók.

Elég csak Szerencsi Évának a” Bob hercegben „nyújtott bájos Annijára gondolni, aki kedves egyéniségével azt hiszem sok embernek okozott örömteli perceket, és nem kevés férfiszívet dobogtatott meg. Másik igencsak emlékezetes szerepe az Abigél című filmben volt, ahol azt hiszem a Gina nevű főszereplőt alakította nagyon hitelesen, és amikor ez film jut eszembe, mindig Szerencsi Éva bájos, de hősies és bátor kislányt alakító személyisége ugrik be az emlékezetembe.

Azt hiszem, más színésznővel már el sem tudnánk képzelni ezt a karaktert. S itt játszik szerepet a névszámában szereplő 2-s szám, ami által jó vissza tudta adni azt, hogy Ő egy ízig-vérig nőies kisugárzású valaki, mégha sokáig kedves és kislányos arca alapján sokkal fiatalabbnak látszott és gondoltuk Őt. S ha megnézzük, a többi számait többször szerepel a kettes szám, ez is alátámasztja azt, hogy nem volt gondja azzal, hogy élje meg azt a nőies mivoltát.

Ezen felül ez a szám és a sorsmissziószáma tükrözi érzékeny lelkivilágát, amit, mint színésznő jól ki tudott használni, hogy még jobban át tudja élni az adott szerepet. Sajnos színházban nem volt alkalmam Őt látni, de biztos vagyok benne, hogy ott is jól tudta kamatoztatni a sors adta lehetőségeket.

A későbbiekben sokunk emlékezetében úgy is él, mint a Dallasból Samantha magyar hangja, ahol már ércesebb hangja volt és szinte hozzánőtt ehhez a személyiséghez.

S összehasonlítva Bujtor István egyéniségével, Szerencsi Éva, mint már írtam olyan jól tudta megélni a nőiességét, mint Bujtor István a férfias viselkedésével a férfi szerepet. S ez nem szeretném, ha félre értésekre adna okot, de nem mindenki tudja úgy megélni az adott szerepet, amit a sors által kapott. De ezt képesek vagyunk mindannyian megélni, ha kell megtanulni. Emellett Szerencsi Éva egy nagyon kifinomult, érzékeny és okos nő volt. Ezt is híven tükrözik a számai. Sajnos viszont a számkombinációiban a korai halálára utaló jelek is benne vannak. Én azt hiszem, hogy személyében egy szép, okos, és nagyszerű színésznőt veszítettük el. Akinek viszont emléke filmjei és emlékezetes alakítása révén mindig velünk marad.

Bujtor István neve sokunkban keveredik Ötvös Csöpijével, ami a vidám és szórakoztató, de még tanulsággal is bíró filmjeire emlékeztet. Engem leginkább a humora és a jó kisugárzása, a vidámsága, fogott meg ezekben a filmekben, ami sok örömteli percet okozott Nekem, és gondolom többi embertársamnak is.

Nagy filmjei közül a Sándor Mátyást említeném még, ahol megmutatkozott nem mindennapi személyisége, akár a bátorság, fizikai erőnlét, de a szellemiség területén is. Ezeket a tulajdonságait is híven tükrözik a számai, mivel a nyolcas többször is előfordul a számaiban. Mivel nyolcas a sorsmissziószáma, és a külső énje is, ami megmutatkozik energikus, dinamikus egyéniségében, aki semmitől sem riad vissza, bátor, meri vállalni a kockázatot.

A belső énje viszont jól visszatükrözi férfias határozott, egyéniségét, vezetői képességét; mint tudjuk a veszprémi színház igazgatója volt. Az egyes tízszeres hatása, behozza személyiségébe, a jó kreativitást, intelligenciát, jó szellemi képességeket. S benne van az a laza könnyedség, amit egyrészt számai, másrészt neveltetése családi helyzete során hozott magával.

Úgy is emlékezhetünk rá, mint Bad Spencer magyar hangja, hogy csak a legismertebbet említsem, bizonyára sokan emlékszünk rá. S azt hiszem, neki köszönheti az Ötvös Csöpi sorozatot, mivel az ő biztatására kezdte el, és a két színész mind külső, mind belső egyéniségének a hasonlósága is hozzájárult a filmjei sikeréhez.

De visszatérve, a két híres színész és ember összehasonlításához, a számaik azonossága alapján: mindenképpen a belőlük áradó, optimizmus, nyugalom, derű, és jó kisugárzás, ami mindkét emberből árad, és gondolom nemcsak Én tapasztaltam ezt, hanem sok embertársam is, mivel méltán lettek mindketten igen népszerű és kedvelt színészek.

S Bujtor István emléke is sokáig megmarad velünk filmjei által.

S engem még megragadt utolsó nyilatkozata, amiben azt mondta, hogy Ő sosem ítélte meg az embereket, mert senkinek sincs joga elítélni egy másik embert, azt hiszem, ez méltán lehet a végszava az írásomnak, mert ez egy nagyszerű személyiségre vall. Lehet, hogy nem szó szerint sikerült Őt idéznem, de ez volt a lényege.

Nyugodj Békében Bujtor István , a mi Ötvös Csöpink !
 


 
 

Ez egy nagyon kedves kép Szerencsi Éváról, és Nekem ez dedikálva is meg volt, talán még meg is van.